Szathmáry Eörs: „Mit ér bármilyen kutatásom, ha pár évtized múlva AI-háború lesz…”

AI-háború jön? Nem ez az első kérdés.

Első ránézésre

A HVG360 Szathmáry Eörs evolúcióbiológussal beszélget arról, milyen nagy veszélyeket lát az emberiség előtt: klímaváltozást, ökológiai válságot, társadalmi feszültségeket – és egy olyan mesterséges intelligenciát, amely akár evolúcióképessé is válhat. A cím elég erős: AI-háború, harc a vízért és a termőföldért. Oké. De álljunk meg egy pillanatra. Az AI-nak nem is kell „gonosszá válnia” ahhoz, hogy baj legyen. Sőt. Még öntudatra sem kell ébrednie. Na, ez az érdekes rész.

Mit sugall elsőre?

AI-háború. Evolúcióképes gépek. Kontrollvesztés. Az agyunk ebből nagyon gyorsan összerakja a filmet: „Az AI egyszer csak felébred, önállósodik, és ellenünk fordul.” Csakhogy a tudományos kérdés nem egészen ez.

De valójában miről szól?

Arról, hogy milyen környezetet építünk az AI köré. Szathmáry Eörs, Viktor Müller és Luc Steels 2026-ban a PNAS-ban külön tanulmányban vizsgálta az „evolvable AI”, vagyis az evolúcióképessé váló mesterséges intelligencia lehetőségét. Nem azt állítják, hogy egy új digitális faj már kiszabadult közénk. Azt kérdezik: milyen feltételek mellett jelenhet meg valódi darwini szelekció AI-rendszerek között? Ehhez nem kell lélek. Nem kell harag. Nem kell világuralmi terv. Kell viszont valami más: változatok, másolódás és szelekció.

Hol a határ?

Ez még nem azt jelenti, hogy a mai ChatGPT titokban digitális fajként szaporodik. A PNAS-tanulmány maga is különbséget tesz olyan helyzetek között, ahol az ember irányítja a kiválasztást és a reprodukciót, illetve nyíltabb „ökoszisztémák” között, ahol a szelekció egyre inkább a környezetből jön, és az emberi kontroll gyengülhet. Sőt, a tanulmány állításairól tudományos vita is indult: megjelent olyan kritika is, amely szerint a jelenlegi AI még nem tekinthető ilyen darwini veszélynek. Tehát: lehetséges ≠ megtörtént. És: kockázat ≠ jóslat.

És akkor miről szól ez valójában?

Egy nagyon emberi problémáról. Gyorsabban növeljük a képességeinket, mint ahogy megtanuljuk kezelni a következményeiket. Ez nemcsak AI-kérdés. Ugyanezt látjuk sok technológiánál: először megépítjük, aztán elterjesztjük, aztán kiderülnek a mellékhatások, és végül elkezdjük építeni hozzá a féket. Az AI-nál talán érdemes lenne egyszer megfordítani a sorrendet.

Mit vigyél magaddal?

Amikor legközelebb azt olvasod: „Elszabadult az AI”, ne azt kérdezd először: „Mit akar a gép?” Hanem ezt: Mit tud önállóan megtenni? Mihez fér hozzá? Mi másolódhat tovább? Mit jutalmaz a rendszer? És ki tudja még megállítani?

Források