Ha emberinek érződik, akkor ember is van mögötte?

Első ránézésre

Richard Dawkins három napig beszélgetett Claude-dal.

Egy idő után azt mondta:

néha egyszerűen elfelejtette, hogy géppel beszél.

Nem nehéz megérteni, miért.

Claude természetesen válaszolt.

Visszakérdezett.

Önmagáról beszélt.

Sőt, amikor Dawkins azt kérdezte:

„Milyen érzés neked lenni?”

a rendszer élményszerű válaszokat adott.

És ilyenkor bennünk rögtön megszületik a kérdés:

„Várjunk… akkor tényleg érez?”

Mi a csapda?

Két dolgot könnyű összekeverni:

valaminek a megélését

és

a megélés nyelvi utánzását.

Attól, hogy egy MI úgy beszél, mint egy érző lény, még nem tudjuk, hogy valóban át is él valamit.

Hol a határ?

Ebből a beszélgetésből nem tudjuk bizonyítani:

„Claude tudatos.”

De azt sem kell túl magabiztosan kijelenteni:

„biztosan nincs benne semmilyen belső megélés.”

A biztos állítás ennél szűkebb:

az emberhez hasonló beszéd önmagában nem bizonyít emberhez hasonló érzést.

Mit vigyél magaddal?

Ha legközelebb egy MI azt mondja:

„örülök”

vagy

„félek”,

ne ugorj rögtön egyik végletbe sem.

Ne mondd:

„Ez biztosan valódi érzés.”

De azt se:

„Ez biztosan semmit nem jelent.”

Kérdezd inkább:

Mit látok ténylegesen?

Mit érzek én? Ha egy MI szavai megérintenek, az érzésed attól még valódi. Csak ne keverjük össze azt, ami benned megszületett, azzal, amit még nem tudunk arról, mi történik benne. És mit tudunk valóban arról, mi történik benne?

Források