Yann LeCun: világmodellek, AI és robotok

Első ránézésre

Van valami furcsa a mai mesterséges intelligenciában.

Megkérdezheted:

miért esik le egy pohár,

hogyan működik egy motor,

vagy mitől borul fel egy szék.

És szépen elmagyarázza.

Néha jobban, mint mi.

Aztán tedd bele egy robot testébe, és küldd be egy valódi konyhába.

Ott van egy nyitott fiók.

Egy vizes pohár.

Egy szék.

Egy macska.

Egy gyerek, aki hirtelen beszalad.

És máris sokkal nehezebb a helyzet.

Yann LeCun szerint itt van a mai mesterséges intelligencia egyik nagy határa: nagyon jól tud beszélni a világról, de ettől még nem biztos, hogy elég mélyen érti, hogyan működik.

Mi a különbség?

Ha valaki jól beszél valamiről, könnyen azt hisszük, hogy érti is.

Ez embernél sem mindig igaz.

Valaki el tudja magyarázni, hogyan működik egy motor.

Attól még nem biztos, hogy meg tudja javítani.

Valaki száz receptet tud.

Attól még nem biztos, hogy jó szakács.

A szó és a világ nem ugyanaz.

LeCun szerint az intelligens működéshez nem elég felismerni a mintákat.

Azt is tudni kell:

mi történik, ha cselekszem.

Ha meglököm ezt, mi mozdul el?

Ha elejtem, mi történik?

Mi stabil?

Mi változik?

Ez már nem csak nyelv.

Ez ok és következmény.

Hol a határ?

Fontos: LeCun álláspontja erős kutatói vélemény, nem lezárt igazság.

Nem tudjuk, hogy a jobb világmodellek önmagukban elvezetnek-e az emberi szintű intelligenciához.

És abból sem következik, hogy egy ilyen rendszer tudatos lesz vagy úgy él át dolgokat, mint mi.

Mit vigyél magaddal?

Ha legközelebb egy AI nagyon emberien beszél valamiről, ne csak azt kérdezd:

„Jól el tudja mondani?”

Kérdezd inkább:

„Tudja-e, mi fog történni, ha hozzáér a világhoz?” Egy gyerek nem csak azért tanulja meg a világot, mert elmagyarázzuk neki. Hanem mert megérinti, elesik benne, feláll benne, és lassan megtanulja, minek milyen következménye van. Talán az AI következő nagy lépése sem az lesz, hogy még többet beszél. Hanem hogy jobban megérti azt a valóságot, amelyről beszél.

Források