Városi legendák · Elemzés
Direkt mennek tönkre a telefonjaink?
Tervezett elavulás
8 perc olvasás 2026. 09. 22.
Tervezett elavulás „Furcsa. Pont addig működött jól, amíg meg nem jelent az új modell.” Megállító nyitás Hároméves a telefonod. Szereted. Megszoktad. Pontosan tudod, hol van rajta minden. Van benne három évnyi fénykép. A gyerek első napja az iskolában. Egy utazás. Valaki, aki talán már nincs is veled. Ez már régen nem csak egy készülék.
Kicsit az életed egyik fiókja. Aztán egyszer csak… lassabb lesz. Az akkumulátor délutánra elfogy. Egy alkalmazás már nem fut rajta. A tárhely folyamatosan tele van. A frissítés után valami mintha rosszabb lenne. Beviszed javíttatni. A válasz: „Hát… ennyiért már majdnem érdemesebb újat venni.”
És akkor jön az a mondat, amit szerintem szinte mindenki hallott már: „Persze. Direkt csinálják.” Hogy két-három évente újat vegyél. És amikor ugyanazon a héten megjelenik a vadonatúj modell… egy kicsit azért összeszűkül az ember szeme. Na jó. Tényleg úgy gyártják ezeket, hogy idő előtt meghaljanak?
1A legenda A történet legerősebb változata így hangzik: A gyártók pontosan tudják, meddig kell működnie a készüléknek.
Úgy választják meg az alkatrészeket, az akkumulátort, a szoftvert és a javíthatóságot, hogy néhány év után a telefon túl lassú, túl gyenge vagy túl drága legyen a javításhoz. Nem azért romlik el, mert öreg. Azért öregszik úgy, mert ezt tervezték. És ez már nem az a fajta legenda, amelyet egyetlen mondattal el lehet intézni. Mert van egy kis probléma.
A tervezett elavulás nem puszta kitaláció. Történelmileg dokumentált példák vannak rá.
2Az a bizonyos villanykörte Menjünk vissza 1924-be.
Genf. A világ nagy villanykörte-gyártói létrehozták az úgynevezett Phoebus kartellt. És itt a történet már egészen kellemetlenné válik. Korabeli vállalati dokumentumok szerint a kartell a háztartási izzók névleges élettartamát 1000 órára akarta standardizálni, miközben korábban 1500–2500 órás élettartamok is gyakoriak voltak.
A tagvállalatok mintáit ellenőrizték, és még pénzügyi szankciók is kapcsolódtak ahhoz, ha a termékek eltértek a kartell által meghatározott élettartamtól. Az IEEE történeti feldolgozása szerint az átlagos referenciaizzó-élettartam 1926 és 1933–34 között nagyjából 1800 óráról 1205 órára esett. Álljunk meg egy pillanatra. Ez nem az internet találta ki.
Nem egy gyanakvó vásárló érzése. Itt tényleg dokumentáltan szabályozták lefelé egy termék élettartamát. Az Európai Parlament tervezett elavulásról szóló háttéranyaga is a Phoebus-kartellt említi a bizonyított történelmi példák között. Tehát ha valaki azt mondja: „Ilyet cégek soha nem csinálnának.” arra a helyes válasz: De. Csináltak.
És innen már érthető, miért leszünk gyanakvóbbak.
3És akkor megérkezik az iPhone 2017.
Rengeteg iPhone-felhasználó érzékelte, hogy régebbi készüléke lassabb lett. Aztán kiderült: valóban lassult. Az Apple ma is nyilvánosan leírja, hogy bizonyos iPhone-modelleknél a rendszer képes dinamikusan visszafogni például a CPU és GPU csúcsteljesítményét, ha az elöregedett akkumulátor már nem tud megfelelő pillanatnyi teljesítményt leadni.
A cél ennek alapján a váratlan leállások megelőzése. Tehát a felhasználó, aki azt mondta: „A frissítés után tényleg lassabb lett a telefonom.” nem feltétlenül képzelődött. Tényleg lehetett lassabb. És akkor jött a nagy: „NA UGYE!”
4Csakhogy itt nagyon pontosnak kell lennünk Franciaország fogyasztóvédelmi hatósága, a DGCCRF vizsgálatot indított.
2020-ban az Apple beleegyezett 25 millió eurós bírság megfizetésébe. A hatóság azt állapította meg, hogy az iPhone 6, SE és 7 egyes felhasználóit nem tájékoztatták megfelelően arról, hogy bizonyos iOS-frissítések az öregedő akkumulátorok mellett lassulást okozhatnak; a felhasználók ráadásul nem tudtak egyszerűen visszatérni a korábbi rendszerverzióhoz.
A francia hatóság ezt megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősítette a tájékoztatás elmulasztása miatt. Ez fontos. Mert van egy erős tény: a készülék teljesítményét valóban visszafogták. Van egy második: erről a felhasználókat nem tájékoztatták megfelelően.
De ebből még nem automatikusan következik a harmadik: „Az Apple azért lassította a telefonokat, hogy az emberek új iPhone-t vegyenek.” Ehhez már külön bizonyíték kellene a szándékra. És pontosan itt kezdődik a legenda.
5AMIT TUDUNK / AMIT HOZZÁTESZÜNK AMIT TUDUNK Régebbi, elhasználódott akkumulátorú készülékeken a teljesítménykezelés lassulást okozhatott.
↓ A tájékoztatás nem volt megfelelő. ↓ Ezért fogyasztóvédelmi szankció született. AMIT HOZZÁTEHETÜNK ↓ „Direkt azért lassították le, hogy új készüléket vegyek.” Ez lehetséges történet. De nem ugyanaz, mint a bizonyított tény. Ez nagyon fontos, mert most találkozunk először egy olyan legendával, ahol: a gyanú nem a semmiből jött. Van alatta valós esemény.
Csak a szándék magyarázata még mindig külön kérdés.
6És akkor most mi az, hogy „tervezett elavulás”?
Az Európai Parlament egyik háttéranyaga nagyjából úgy írja le, mint olyan szándékos gyártási vagy piaci gyakorlatot, amely túl rövid gazdasági élettartamot eredményez, és ezzel túl gyakori újravásárlásra ösztönöz.
Ugyanakkor a probléma nem csak abban állhat, hogy valamit szó szerint „önmegsemmisítőre” terveznek: a javíthatatlanság, alkatrészhiány, magas javítási költség vagy szoftveres inkompatibilitás is idő előtt használhatatlanná tehet egy terméket. Vagyis legalább öt egészen különböző dolog csúszik bele ugyanabba a mondatba: 1. Fizikai elhasználódás Akkumulátor.
Kijelző. Csatlakozó. Gomb. Ezek ténylegesen öregszenek. 2. Funkcionális elavulás Még működik… csak már nem tudja azt, amit a környezet elvár. 3. Szoftveres elavulás Új rendszer. Új alkalmazás. Régi hardver. Egyszer csak nem férnek össze. 4. Gazdasági elavulás Meg lehetne javítani. Csak a javítás 120 000 forint. Az új készülék meg 150 000.
És máris „gazdaságilag meghalt” valami, ami technikailag talán megmenthető lenne. 5. Pszichológiai elavulás A telefonod hibátlan. Csakhogy melletted valaki előveszi az újabbat. Az övé szebb. Vékonyabb. Kamera sziget nagyobb. És a tied… egy pillanat alatt három évvel öregebbnek néz ki. Pedig semmi nem történt vele.
7A telefon nem csak elromolhat El is tud „öregedni” anélkül, hogy elromlana Ez szerintem a legenda egyik legfontosabb felismerése. Egy 2025-ben megjelent olasz fogyasztói kutatás négy különböző elavulási típust vizsgált okostelefonoknál: anyagfáradás, funkcionális, pszichológiai és gazdasági elavulás. A szerzők szerint az újabb telefonoknál a szoftveres korlátozások és a javíthatóság egyre fontosabb tényezők, miközben az újdonság vonzereje, a divat és bizonyos csereprogramok is előrébb hozhatják a készülék lecserélését. Ez azért érdekes, mert hirtelen eltűnik a hollywoodi gonosz mérnök. Nem feltétlen van valaki egy laborban, aki azt mondja: „Józsi telefonja 2027. május 14-én 16:42-kor haljon meg.” Lehet helyette egy egész rendszer: akkumulátor öregszik
- szoftver nehezebb lesz
- alkatrész drága
- javítás körülményes
- új modell csábító = „Ezt már nem éri meg megtartani.” Ez sokkal kevésbé összeesküvéses. És talán éppen ezért érdekesebb
Hol a határ?
Nem jó válasz: „A tervezett elavulás csak összeesküvés-elmélet.” Nem igaz. Van dokumentált történelmi példa, és vannak nagyon is valós javíthatósági, támogatási és fogyasztóvédelmi problémák. De ez sem jó: „Minden készüléket szándékosan úgy gyártanak, hogy pár év után tönkremenjen.” Erre nincs ilyen általános bizonyíték.
A pontosabb mondat: Egy termék rövid élettartama létrejöhet valódi fizikai öregedésből, tervezési kompromisszumból, szoftveres korlátból, rossz javíthatóságból, gazdasági ösztönzőből vagy tudatos élettartam-rövidítésből is. A konkrét esetben azt kell kideríteni, melyik működik. Ez a legenda valóságkapuja.
20Mit jelent ez neked?
Ha egy készülék három év után elkezd vacakolni, ne állj meg ennél: „Direkt csinálták.” De ennél se: „Hát, ilyen az elektronika.” Kérdezd meg: Mi romlott el ténylegesen? Kopó alkatrész? Szoftver? Javítható? Van hozzá alkatrész? A javítás ára miért ennyi? Van bizonyíték arra, hogy a rövidebb élettartam tervezési döntés volt? Ezek már nem legendakérdések.
Ezek vizsgálható kérdések. És itt éppen ez a fordulat.