Chemtrail

Az, hogy valóban nem légből kapott az egész látvány. Az FAA szerint a contrailok — vagyis a kondenzcsíkok — akkor alakulnak ki, amikor a repülőgép forró, nedves hajtómű-kipufogása nagyon hideg és nedves magaslégköri környezetbe kerül, és jégkristályok képződnek.

Ezek a fehér csíkok különösen akkor tartósak, ha odafent sok a nedvesség, még akkor is, ha lent a földön ezt nem érezzük. Az FAA külön kiemeli, hogy a felszíni és a magaslégköri páratartalom nagyon eltérhet egymástól.

Az EPA is ugyanezt írja: a kondenzcsíkok a magasban repülő sugárhajtású gépek látható kipufogófelhői, és ugyanazért látszanak bizonyos helyzetekben, amiért hidegben látjuk a saját leheletünket vagy az autó kipufogóját. Ha a magasban szárazabb a levegő, gyorsan eltűnnek; ha elég nedves, megmaradhatnak, sőt növekedhetnek is.

Vagyis az első fontos mondat: Igen, van valami az égen. Csak nem biztos, hogy azt jelenti, amit elsőre gondolunk.

Mert ha valaki azt mondja: „Ezt emberek hozták létre, nem természetes felhő!” abban van igazság. A kondenzcsík valóban repüléshez kötött, emberi tevékenység által létrejövő jelenség. Az FAA szerint ezekből ráadásul tartós, elterülő contrail-cirrus felhők is lehetnek, ha a légköri viszonyok kedveznek neki.

Tehát itt nem az a jó válasz, hogy: „Ugyan, az csak sima felhő.” Nem. Ez repülés által kiváltott felhőszerű jelenség. És pont ettől válik hihetővé a legenda, mert van benne egy fél lépésnyi igazság: nem természetes felhő a klasszikus értelemben, de nem is bizonyíték titkos permetezésre. Ez a legenda egyik első nagy tanulsága.

Na, itt kezd el dolgozni igazán a szemünk ellen a légkör. Az FAA és az EPA is leírja, hogy a kondenzcsíkok viselkedése attól függ, milyen a hőmérséklet és a nedvesség a repülési magasságban. Ezért fordulhat elő, hogy az egyik csík percek alatt eltűnik, a másik pedig órákig megmarad, sőt széles, fátyolszerű felhővé terül szét.

Ez kívülről nézve nagyon gyanús tud lenni. Mert lentről azt látod:

Ez az egyik legerősebb chemtrail-pillanat. Mert amikor az ég tele van egymást metsző vonalakkal, az ember szinte automatikusan azt érzi: „Ezt valaki megtervezte.” Az EPA viszont kifejezetten írja, hogy a kondenzcsíkok alakja nagyon sokféle lehet: egyenes, kereszt-, rácsszerű, ívelt, töredezett, spirális.

Ezt a repülési útvonalak, a nagy forgalom, a szél és a légköri viszonyok együtt is létrehozhatják. Ez azért fontos, mert az égbolton a vonalak tényleg képesek olyan benyomást kelteni, mintha valaki „rajzolt” volna oda. És persze valamilyen értelemben rajzolt is: a légi útvonalak és a légköri viszonyok. Csak nem biztos, hogy egy titkos központi terv.

Na, itt kezdődik az a rész, ahol a legenda nem teljesen a levegőből szedi a nyersanyagát. Az EPA világosan írja, hogy repülőgépekből valóban juttatnak ki anyagokat bizonyos, legitim és dokumentált célokra — például mezőgazdasági permetezésnél vagy tűzoltásnál.

Csakhogy ezek alacsonyan repülő gépekkel, jól beazonosítható célra történnek, nem nagy magasságban közlekedő utasszállítókkal. Ez nagyon fontos a legendában. Mert itt nem az a helyes ClirIT-mozdulat, hogy: „Soha, semmit, sehova nem permeteznek repülőből.” Mert ez nem igaz. Hanem ez: Igen, vannak valós repülőgépes kijuttatások.

De ebből nem következik, hogy a magasban látható kondenzcsíkok titkos permetezések. Ez ugyanaz a szerkezeti mozdulat, mint az előző legendában: VALÓS ALAP ≠ MINDENT MAGYARÁZÓ TÖRTÉNET

Na, itt jön a történet legveszélyesebb fele. Mert sokan nem egyszerűen azt mondják, hogy „permeteznek”, hanem azt, hogy ezzel időjárást irányítanak. Itt sem fekete-fehér a helyzet.

A WMO — a Meteorológiai Világszervezet — szerint létezik időjárás-módosítás, jellemzően felhőmagvasítás (cloud seeding) formájában, amellyel helyi körülmények között próbálnak például csapadékot növelni, jégesőt mérsékelni vagy ködöt oszlatni. Több mint 50 országban működnek ilyen programok.

Csakhogy ugyanebben az állásfoglalásban a WMO azt is hangsúlyozza, hogy a nagy időjárási rendszerek energiája olyan óriási, hogy nem lehet felhőmagvasítással teljes időjárási rendszereket létrehozni, szélrendszereket átirányítani vagy súlyos időjárási jelenségeket megszüntetni, és az ilyen nagy léptékű, drámai állításokat tudományosan megalapozatlannak kell tekinteni.

Ez a legenda egyik legszebb fordulata. Mert egyszerre kell két dolgot kimondanunk:

Az EPA kifejezetten úgy fogalmaz, hogy a „chemtrail” szót egyesek arra használják, hogy a szokásos légiforgalom kondenzcsíkjait veszélyes vegyi vagy biológiai anyagok szándékos magaslégköri kibocsátásának állítsák be.

Az EPA szerint ez az állítás pontatlan, és azt is hozzáteszik, hogy a szövetségi kormány nincs tudatában olyan esetnek, amikor az Egyesült Államok felett szándékosan hoztak volna létre kondenzcsíkot geoengineering vagy időjárás-módosítás céljából. Magyarul: a látható csík valós jelenség.

A belőle levont titkos permetezési történet viszont nem támasztható alá ugyanígy. És itt érkezünk meg a legenda igazi közepéhez.

Mert ez a legenda a szemünk elé rajzol valamit. És ami látható, attól sokkal nehezebb érzelmileg eltávolodni. Ha valaki azt mondja: „láthatatlan adatgyűjtés zajlik,” azon lehet vitatkozni. De ha azt mondja: „nézz fel az égre,” az sokkal közvetlenebb.

Ráadásul a chemtrail-legenda több emberi érzést egyszerre mozgat meg: Kiszolgáltatottság Valami a fejünk felett történik, amit nem irányítunk. Gyanakvás Ha ilyen nyíltan látszik, akkor talán el is akarják hitetni velünk, hogy „ez normális”. Undor és félelem Mi van, ha valamit belélegzünk? Kíváncsiság Miért marad meg? Miért ilyen mintás? Miért ma ennyi?

Harag Ha mégis manipulálnak valamit, miért nem mondják ki? És őszintén: ezek nem nevetséges érzések. Ezért a legendában sem az a feladatunk, hogy kinevessük azt, aki felnéz az égre és kérdez. Hanem az, hogy megmutassuk: a kérdés jogos lehet — a válasz viszont nem mindig az első történet, ami eszünkbe jut.

Ha legközelebb felnézel, és tele van az ég csíkokkal, ne állj meg itt: „Na, permeteznek.” De itt se: „Ugyan, nincs ott semmi.” Kérdezd inkább ezt: Mi a látható jelenség? Mi a bizonyított fizikai magyarázat rá? Mi az, ami ebből valóban következik? És mi az, amit már én vagy valaki más tesz hozzá történetként? Ez már a ClirIT-szemüveg.